Versest 2.0

Posted on február 13, 2008

0


Az elmúlt években annyit hallottunk az internet, különösen a web 2.0-alkalmazások irodalmi nyilvánosságra tett hatásáról, a kánon felnyitásáról, és/vagy újrarendezéséről, hogy nagyot nézünk, mikor ezt valaki élőben, szemtől szemben, az együttlét kézenfekvő eszközével valósítja meg: azaz nyitott felolvasóestet szervez.

 

A  műfaj, mi sem természetesebb, Amerikában született, állítólag Jack Kerouac és David Amram zenész véletlen találkozása alkalmával. A költő egy New York-i kávéházban olyan beleéléssel olvasta fel egy szövegét, hogy egy másik vendég is kedvet kapott a versének felolvasására a kávéház vendégei előtt, Amram pedig improvizatív kíséretet biztosított ehhez. Később Allen Ginsberg és társasága is e műfaj híve lett az ötvenes években, azóta pedig a nyitott versest, mint olyan, világszerte elterjedt. Magyarországon Gyukics Gábor honosította meg – tengerentúli élményein felbuzdulva – az irodalmi estek e legdemokratikusabb válfaját.

Legutóbb, március 13-án Szabó T. Annát látták vendégül a Király utcában fellehető Inda galériában, mely egy-két év alatt a kortárs képzőművészet berkeiben már befutott hellyé lépett elő.

Aki először jár itt, annak érdemes felkészülni rá, hogy a galéria nem az utcáról nyílik, hanem egy belvárosi ház második emeletén foglal helyet, egy lakásból alakították át. A költőnőnek ezt eléfelejtették megemlíteni, így egy kis késéssel számolunk, legalább addig is marad időnk szétnézni: a hely finom, minimalista eleganciával hagyja élni a kiállított képeket, jelenleg épp Somody Péter alkotásai függnek a falon, az én hozzá nem értésemből éppen csak a hűvösen elegáns, mégis meleg színekkel operáló nonfugratív jelzőkre futja jellemzésül. Mire a képek szemlélésével és a házigazda által kínált fröccsel is végzünk, megjön a művésznő. Kedves szerénységgel szabadkozik a késéért, amely – lássuk be – felolvasóesteken edződött közönségnek nem jelenthet komoly sokkot, de hamarjában körbe is üljük, megkezdődik felolvasás.

Jelen esetben ez tényleg felolvasást jelent, háttérjellegű beszélgetés pályaképről, életrajzról, szakmáról nincs, ehelyett a vendég, majd a házigazda után a közönségre kerül a sor. A tizenegynéhány fős hallgatóságból két hölgy száll be a játékba, az ifjabbik – még 20 alatt lehet – egy kézzel írt, naplóformátumú könyvből olvas fel szövegeket, tőle olykor tömör életrajzi adalékok is érkeznek: “ezt egy flamencós fiúnak írtam, ezt a másikat pedig egy olasznak”. Utána a vendégek közül Baróti Györgyi is előtűnik, aki a Zoé klón című, közelmúltban megjelent kötetéből olvas fel szövegeket.

Az elhangzott versek előbb spontán dialógusba szerveződnek, Enikő flamencós verseire Dukay Nagy Ádám Jazz-témájú szövege jön, mire Szabó T. Anna egy tangó-versét veszi elő, ilyen az ember, szeret mindent dialektikus rendben tudni, nemsokára már tudatosan egymásba kapcsolódó darabokat keresnek a szerzők, s hasonló kör fut le utca és város-témakörben. Mindeközben a mögöttünk lévő helységből stílszerűen áthallatszik Barabás Lőrinc jazztrombitálása, ezúttal a szó minden értelmében háttérzeneként, stílusos, profi megoldás.

A másik nyertes húzás a szervezőktől: nem nyúlik túl hosszúra, negyven perc lehetett az egész, pont amennyit még senki nem kezd el unni.

Fináléként, a véletlen épp nálam lévő Szabó T. Anna-kötet dedikálása közben még azt is megtudom, hogy kedvenc Szabó T. Anna versem (Zsírpapír), azért nem találom egyik kötetben sem, mert tényleg nem jelent meg kötetben: “valahogy sehova sem passzolt” – tudom meg. Így jártam.

A sors iróniája – na jó, legyen inkább a véletlen -, hogy a másnap megjelenő ÉS-ben Szív Ernő épp Az irodalmi felolvasás címmel közöl tárcát. Szellemes írás, szállóigegyanús mondatokkkal tűzdelve: “A hallgatóság túlnyomó része irodalmon túlmutató megfontolások végett jelenik meg az esten,” éspedig a boron és pogácsán kívül egyvalamiért: “mert ilyenkor senkitől sem zavarva képesek végiggondolni az életüket” – Igen, ez lenne az átlag, amit Dukayék csinálnak, az pedig épp ennek az ellentéte. Hiszen az Indában eleve nincs tömeg, amiben elvegyülhetünk: a tizenegynéhány fős vendégség mindegyike benne ül a körben, meg van szólítva, részét képezi valaminek. S ez az, ami mássá teszi a nyitott felolvasást a megszokott kötetbemutató, életműátbeszélő-jellegűektől. Különböznek, mint – hogy korábbi példáinknál maradjunk – pl. a hírportálok a blogoktól.

Reklámok
Címkézve:
Posted in: Riport