Browsing All Posts filed under »vers«

Por lepi be – vers a Negyedben

április 10, 2019

0

Por lepi be mindazt, amire hosszabban odafigyelek, majd azon kapom magam, hogy csak a tárgyam és közém odagyűlt port figyelem már. És ha a tárgy megszűnik jelen lenni, az ott maradó nyoma többet mond róla, mint korábbi, beporozott léte. És igen, így nézek rád is, mikor végre itt vagy, beborít mindaz, amitől tartok, amit remélek, […]

Két vers az októberi Tiszatájban

november 30, 2016

0

Az órák könyve (részlet) Az erdő mértani közepében fenyőtű forog a kéreg alatt, fatörzsbe szorulva. Akár egy óramutató, ami az ágak rojtjairól csepegő gyanta zenéjére ketyeg. Férfiak jönnek, nézik a fákat, szemükben ott lüktet minden tűlevél és fenyőgerenda. Garatukba csorog le, gombóccá duzzad a gyanta. Az érzékek zöreje zöldell, léptek ütemét süppeszti a szúrósan illatozó […]

Versek az ÉS-ben

május 19, 2016

0

SZÉLVÉDETT ÉVSZAK   Tudjuk-e  még, melyik évszak, mikor szélvédett, illatos kamrákat vágunk az ünnepi hidegbe és apró lángokat látunk a csipkés erdők fölé? A tenyerünkből morzsálló avar a földre rajzol párat a régi szaloncukros- dobozban tartott családi képek közül. Ez a sárga hordja még a nyár emlékét, valódi otthonunk mégis a hőhullás, ahol jobban elférünk […]

Két új vers a Tiszatáj online-on

december 2, 2015

0

ZONGORAHUROK A csillagok hűlt helyén csupa fekete billentyű várja, hogy belekapjon a szél. Kalapácsra szomjasak a húrok, az első lélegzetvétel leütött hangja beszippant, kifúj, zongoraszéklábat ken meg olajjal. A fények helyén lusta égitestek: nem táncol egy sem, egyetlen hang feszül közöttük: a húr, ami ott peng, ahol akar.. A rúah skálája. Nem szólózik, csak körtáncokat […]

Erdőavatás – versek a Szifonline-on

október 30, 2015

0

Erdőavatás Kiettem a hangot a szélből. A szádba adom most, hordoznád el nekem, mert már jó ideje nem hallok tisztán. Erdőavatáskor fogaid közé nyúlok, óvatosan kiemelem onnan és a fák közé engedem játszani. Leások a legvastagabb gyökérig, ráharapok egy lehullott ágra, csontjaimban hallgatom szuszogásod. A mozgólépcső alján Évek óta várjuk a metrót. Van út a […]

Szögletes

június 5, 2015

0

A kép égéstermék — a széleket szavak perzselik. Kifényesedik a szén, az ellenállás rajzolata a felejtés rendje ellen. Az egyiket nézem, a másik a tarkómat szúrja. Nemesfémmé hevíti a nyelvet a látás, gyerekek játszanak így nagyítóval, kikerekedett szemekkel néznek a göndör füst után. Felemás mosolyt, későre járó, fáradt óramutatókat képzelsz az arcokra. Patmosz homokja lefolyik […]

Cezúra

március 30, 2015

0

Szemcsés, sikamlós utcákat járok, a fülemben szemerkélő szimfonikusok. Két sorház közt tőmondatnyi utca, a lassú bomlás, a külszíni fejtés túlereje nyomja el az építkezés zaját. Unalmában a megsárgult hazaút mindig valami mást dúdol, mindig ugyanúgy. Itt nincsenek fák, nincsenek kérgek, amik az évekre nőnek, nincs hámgyűrű a bűntudatra, hiába a négynegyedes igyekezet, ilyen az indulatos, […]