Browsing All Posts filed under »vers«

Két vers az októberi Tiszatájban

november 30, 2016

0

Az órák könyve (részlet) Az erdő mértani közepében fenyőtű forog a kéreg alatt, fatörzsbe szorulva. Akár egy óramutató, ami az ágak rojtjairól csepegő gyanta zenéjére ketyeg. Férfiak jönnek, nézik a fákat, szemükben ott lüktet minden tűlevél és fenyőgerenda. Garatukba csorog le, gombóccá duzzad a gyanta. Az érzékek zöreje zöldell, léptek ütemét süppeszti a szúrósan illatozó […]

Versek az ÉS-ben

május 19, 2016

0

SZÉLVÉDETT ÉVSZAK   Tudjuk-e  még, melyik évszak, mikor szélvédett, illatos kamrákat vágunk az ünnepi hidegbe és apró lángokat látunk a csipkés erdők fölé? A tenyerünkből morzsálló avar a földre rajzol párat a régi szaloncukros- dobozban tartott családi képek közül. Ez a sárga hordja még a nyár emlékét, valódi otthonunk mégis a hőhullás, ahol jobban elférünk […]

Két új vers a Tiszatáj online-on

december 2, 2015

0

ZONGORAHUROK A csillagok hűlt helyén csupa fekete billentyű várja, hogy belekapjon a szél. Kalapácsra szomjasak a húrok, az első lélegzetvétel leütött hangja beszippant, kifúj, zongoraszéklábat ken meg olajjal. A fények helyén lusta égitestek: nem táncol egy sem, egyetlen hang feszül közöttük: a húr, ami ott peng, ahol akar.. A rúah skálája. Nem szólózik, csak körtáncokat […]

Erdőavatás – versek a Szifonline-on

október 30, 2015

0

Erdőavatás Kiettem a hangot a szélből. A szádba adom most, hordoznád el nekem, mert már jó ideje nem hallok tisztán. Erdőavatáskor fogaid közé nyúlok, óvatosan kiemelem onnan és a fák közé engedem játszani. Leások a legvastagabb gyökérig, ráharapok egy lehullott ágra, csontjaimban hallgatom szuszogásod. A mozgólépcső alján Évek óta várjuk a metrót. Van út a […]

Szögletes

június 5, 2015

0

A kép égéstermék — a széleket szavak perzselik. Kifényesedik a szén, az ellenállás rajzolata a felejtés rendje ellen. Az egyiket nézem, a másik a tarkómat szúrja. Nemesfémmé hevíti a nyelvet a látás, gyerekek játszanak így nagyítóval, kikerekedett szemekkel néznek a göndör füst után. Felemás mosolyt, későre járó, fáradt óramutatókat képzelsz az arcokra. Patmosz homokja lefolyik […]

Cezúra

március 30, 2015

0

Szemcsés, sikamlós utcákat járok, a fülemben szemerkélő szimfonikusok. Két sorház közt tőmondatnyi utca, a lassú bomlás, a külszíni fejtés túlereje nyomja el az építkezés zaját. Unalmában a megsárgult hazaút mindig valami mást dúdol, mindig ugyanúgy. Itt nincsenek fák, nincsenek kérgek, amik az évekre nőnek, nincs hámgyűrű a bűntudatra, hiába a négynegyedes igyekezet, ilyen az indulatos, […]

KÉTSZIKŰ HAJNAL

december 5, 2014

0

vers a hévíz 2014/6-os számából.