// HÜLLŐK ÉS IZZÓK – a kötet //

borito_kroko_eleje

A városnak nem kell nagynak lennie, elég ha mustármagnyi, tehát bejárhatatlanul kicsiny és megfoghatatlan, mint a foton egyébiránt: ezt a képződményt kellene megismerni, sőt bevenni, és nincs a kezünkben semmi, egy vaktérkép legfeljebb, ami semmire nem emlékeztet, nekünk meg nyelvi „megfelelők híján” kellene jutnunk valamire.  Legjobb, ha testi tapasztalatainkat hívjuk segítségül, ki ne tudná ugyanis, mennyi sötétség van a testben.
Molnár Illés létköltészete egyetlen pillanatra sem engedi el az olvasó kezét, nem mintha vezetni akarná őt, hanem mert a versekben fölvetett kérdések olyannyira erősek, hogy nem akar magára maradni velük. És, meggyőződésünk, ez lesz az olvasó élménye is: nem akar magára maradni, sőt egy idő után azon kapja magát, hogy hangosan olvassa a könyvet, és nem csak magának. Valamiféle „kijelentő mód fensége” kerítve őt hatalmába, talán „a nyelv következményei a testben, a repedésekben / kirügyező mustármagok, a jóég tudja, attól függ”. Szavak tiszta, erős tette, jól hallható beszéd.
/Visky András fülszövege/
————————————————————-

A kötetről eddig tudomásom szerint tizenkét kritika jelent meg, vegyes előjelekkel, sok tanulsággal. Az alábbiakban listázom és önkényesen idézgetem őket:

Kovács Flóra: Emlékközpontúság – Bárka 2013/2

„Molnár Illés Hüllők és izzók című nemrégiben megjelent kötete kétségkívül fontos helyet foglal el az elsőkönyves szerzők munkái között. Érett nyelvet tudhat magáénak, és jó szerkesztői munkát sejtet. Versei az emlékezés kérdéskörét járják körül, ahhoz térnek újra és újra vissza, legyen szó a vízről, az arcról, a szemről, az ujjbegyekről és az elmesélésről, a leírásról.

„A szerző debütáló kötete olyan, mintha egy kis Térey Jánost, Schein Gábort, Borbély Szilárdot és Marno Jánost összeturmixolnánk, és bő lére eresztve tálalnánk. Bő lére, mondom, hiszen a vékonyka verseskötet a maga 66 oldalával is túlírtnak tűnik. Olyan, a kortárs költészetben közhelynek számító tematikákkal dolgozik, mint a város, az utazás, a múlt, a test és ezek különféle kombinációi. Ezzel önmagában még nem lenne baj, csakhogy a versek az említett költők árnyékában nemigen képesek új hangot találni, vagy ami ezzel egyenértékű, nem mondanak újat.”
„Molnár Illés láthatóan otthonosan mozog a kortárs líra aktuális beszédváltozatai között, versei is tükrözik ezt, egyfelől magabiztosságukkal és letisztultságukkal, másfelől az itt-ott előbukkanó – nem is mindig szándékolt – áthallásokkal. Vagy sarkítva azt is lehetne mondani, hogy Molnár látásmódja egészen eredeti, míg a versnyelve nem minden esetben az. Talán a népszerű test, jelentés, nyelv szavak előfordulásán is lehetett volna ritkítani kicsit. Mindezekkel együtt is azonban, a Hüllők és izzók kíméletlenül melankolikus dísztelensége (amihez egyébként a könyvtárgy szépen illeszkedik a maga egyszerűségével) és határozottan kitapintható lírai-gondolati célkitűzései folytán is erős belépőnek látszik.”
(szerk) – Vaktérkép – Új Szó 2013. július 18
„Molnár Illés kiforrott, emlékezetesen biztonságos versnyelvében ez a kreativitás a maga szótörténeti értelmében is jelen van, világát apró részletekig terjedő gondossággal teremti meg és rendezi hálózatokba, noha „a testnek idő kell, az időnek korrózió”, és a teremtő nyelvnek következményei vannak a testre nézve is. A folyó, a víz kitüntetett szerepet kap, az emlékezés, pontosabban szólva az emlékezés kudarcának éltető hordozójaként. A lét beleveszik az emlékezés reménytelenségébe, és hirtelen a „fulladás nyelvjárásait” kezdi el beszélni.”
„Muszáj az énnek eltűnni, hogy utat engedjen a fikciónak, a mögöttesnek, hogy megszülessen, hogy legyen, ami átragyoghat rajta.”
„Molnár Illés Hüllők és izzók című kötete tulajdonképpen egyetlen hosszú vers, amellyel a szerző ügyesen belehelyezkedik a kortárs irodalmi véráramba, de generációjával ellentétben nem fél a szójátékoktól.”

„Ilyen verseket írni a létező legnagyobb merészség. Molnár Illést beszippantotta ez az egész nyelv-kérdés, nem félt hatvanoldalnyi verset írni arról, amiről tanulmányokat szokás.

Bende Tamás: Feltérképezés – Szőrös Kő 2013/3

„A Hüllők és izzók beszélője számára a város nem csupán valami, ami körülvesz, nem csupán díszlet, hanem sokkal több annál. A város felfedezésre vár, majdhogynem a személyiség integráns részévé válik, hordozható, ízlelhető.

Németh Zoltán könyvbemutatón elhangzott szövegének szerkesztett változata pedig a Kalligram 2013 szeptemberi számában olvasható
„Ezek a versek létünk katartikus megtapasztalásában érdekeltek, s újrafogalmazzák a költészethez való elemi viszonyunkat. Nem tértem ki rá részletesebben, de úgy látom, Molnár Illés versei a kortárs magyar irodalomnak abba a vonulatába tartoznak, amelyet én antropológiai posztmodernnek nevezek, s amelyben szinte nyomokban sem maradt semmi a kilencvenes évek nyelvjátékos-parodisztikus-ironikus hangvételéből. Helyette az alárendeltség, a trauma, a kiszolgáltatottság zsigeri élményével szembesülhetünk. Borbély Szilárd, Kemény István, Szijj Ferenc legutóbbi kötetei, valamint Csobánka Zsuzsa, Krusovszky Dénes, Bajtai András versei alakítják többek között ezt a nyelvi teret.

„Már itt előkerülnek a később az összes szövegben jelenlévő motívumok és retorikai eszközök, megjelenő témák: a térbeliséget képviselő folyó, hegy, város, árok, barlang, a testiséget megelevenítő koponya, ujjbegy, homlok, szemgödör, illetve számos olyan metafora, mely a kettőt egyesíti – szemgödör, kőgerinc, hegy gyomra. Molnár a szellemes nyelvjátékokon és alliterációkon (mint a „tisztító torkolattűz” „eső erotikájáról” és még sorolhatnánk) egyéb strukturalista nyelvfilozófus és egzisztenciálfilozófiai csemegékkel is megtűzdeli dallamos szövegeit, mint a 2. jelzésű szövegben: „Neked az árok medence: nem határ, // inkább állapot.” vagy a 6.-ban olvasható „[…] Az épület szöveg, // a szöveg zene, a dal rezgés. A teremtés beszédaktus.

„„A nyelvi megismerés és teremtés a kötet szerint az egyetlen járható út, azonban ez is akadályokba ütközik, örök küzdelembe taszítva beszélőjét. Az ideát és odaát tett utazások nem minden esetben ragadhatók meg a nyelv eszközkészletével. A nyelvi megfelelők hiánya vagy a közölhetetlen információk feltorlódása során sziszifuszi munkává válik a beszéd, a kérdezés és a megismerés is”

 

Urbán Bálint: A lét feltérképezhetetlensége – Alföld, 2014 január

„A létkereső nomád vándorlás, az élő és az élettelen kiazmusa, valamint a világ, a táj és  test kiismerhetetlen idegensége mellett egy másik, a kötet egészében szétsugárzó csomópont a felnyílás, a szakadás és a hasadás képe. A felnyílás egyrészről a seb, fekély, a szubjektum alapvető sebzettsége, amely óhatatlanul a traumatizáltság állapotába utalja a szenvedőt, elég, ha csak felidézzük az etimológiai kapcsolódást trauma és seb között.”

———————————————————–

Részletek a kötetből:

VAKTÉRKÉP


1.
A várost, ahol felnőttél, téglánként hordták el.
A kórház, ahol felsírtál, a földdel lett egyenlővé.
Megárvult, csonka kövek között hüllők napoznak,
az évszak végére megsárgul a fű, emlékezőfehérjéid
egyesével oltogatja ki egy gondos ujjbegy, mióta nem
nézel vissza. Egy másik város kopogtat homlokod mögött,
farzsebedben négybehajtott vaktérkép, ha odaérsz,
kiteríted és elsőnek a kapuját rajzolod meg, hogy
biztosra menj, hogy tudd: már odabent vagy.
Sok várost kell még kihordanod, hogy bejárhasd
a víztükörre épült csipketornyok óvatos remegését,
a föld alá épült utcák tompa morajlását, a klónozott
óriástölgybe vájt, lakóival együtt növő házak és utak
erezetét, a saját szennyvízhálózatába zuhanó metropoliszt
és a csatornából előbújó fényérzékeny nemzedéket.
A falakban hallgatózó hamuszürke arcokat,
makacs maltert, melyről minden festék lehámlik,
a felismerést, hogy az élet a hibákba van rejtve,
és akárhogy csapkodsz a nyelveddel, a jelentést
végül a botlások szegmensei adják, a barázdák egy
agyonhallgatott lemezen, egy agyongyötört arcon.

2.
Álmaidban egy árok mélye vár, megmártózol
tiszta és mély vizében, a túlpartra való sietség
nélkül, neked az árok medence: nem határ,
inkább állapot. Mire felébredsz, koponyádat
is árkok veszik körül, füledben nagy robajjal zúg
minden szóköz, sortörés. Azután elhallgat, és hiába
evickélsz a túlpartra, csak vizes leszel, de semmihez
sem közelebb. Az idő ráncosra áztatja bőröd,
az érintések viszolyogtatóvá, a mozdulatok ívei
könnyedebbé válnak. Egy adott mélységen túl a fénynek
az emlékét sem ismerik. A határok nem ott húzódnak,
ahol térkép mutatja, nem az itt és ott, nem is a fent
és lent között, hanem közted és közöttük.
Egy arc rejlik a ringatag tükör homályában.
Légmozgások fodroznak ráncokat homlokára,
mint felvonón, indul most feléd, egyes szám harmadik,
egyes szám második, egyes szám első személy.

3.
Barlang mélyére szállsz, darabokra tört
agyagedények szilánkos szépsége hajt.
Csak ami megtört, annak van története,
amin túl vagy, arra emlékezhetsz,
léket vágva a hártyás szárnyú, dermedő időn.
Mondhat-e bármit a korsó alakja a vízről.
Beszél-e neked a kút mélyéről, a patak
ritmusáról, a folyam erejéről, az eső
erotikájáról. A szilánk szemet szúr.
A rozsda eret vág. Az agyag törmelék,
félbehagyott mondat. Levegőt vesz
és új testet gyúr magának, be nem áll,
kiszáradt a szája, otthonra lel egy folyó
szemgödrének tisztító torkolattüzében.

UGYANAZ A HELY

Ez itt az út mellett a vándormutatványosok sátra.
Színes plakátok, tarka zászlók és villódzó
izzósorok viszik a hírét, de ahogy közelebb érsz,
egyre halkul a szóbeszéd, mi szél hozta őket,
mi várja az éhes tekinteteket odabent.
Miféle szerzet az, akit elfüggönyzött ketrecben
cipelnek be a teherautóból és sokan csak találgatják,
mit jelenthet a kamionok oldalán a felirat, hogy
családnév vagy hely, hogy létezik,
vagy könyvből vették, netán meséből.

Jólértesült vénasszonyok valami keleti
páriát emlegettek, afféle testté lett tükröt,
a rosszabbik fajtát, aki úgy torzít, hogy ránézel,
és ami a legrosszabb benned, ami épp neked
elviselhetetlen, az néz vissza rád.

Régebbről tudod, az a masszív ketrec
nem rabságban tartja, hanem védi őt
Régi ismerősökként, biccentéssel vesztek tudomást
egymás jelenlétéről azon az estén, amiről tudod,

a falusiak sokáig nem beszélnek majd, és biztos
ami biztos, minden tükröt összetörnek otthon,
és a halászok egyesével a víz színe alá merülnek,
hogy a meder kövei alá rejtsék, ami bennük
oly sötét, és lesz olyan is, aki görcsös ujjakkal
szorítja majd az ásót, ha néha eltöpreng,
mások pedig esténként úgy markolnak asszonyaik
combjába, hogy valami fehérhez jussanak, mintha
mindörökre a felejtés egyetlen pillanatában
kívánnának időzni ezentúl. És lesz majd valaki,
mindig van egyvalaki, aki éjnek évadján felriad,
és térképet rajzol az első kezébe eső cetlire, aztán
se szó, se beszéd, felöltözik és nekiindul, hogy
végére járjon az egésznek, és a vége egy másik város,
a történet torkolata mindig ugyanaz a hely, ugyanaz a szikla.

PERISZTALTIKÁK

Fogak hullanak így ki a szájból.
Az ágyban még vérzik a párnád.
A kulcs befordul, a hevederzár
nyelvvel megy a falnak. Húzódsz
a homályos utcán, mint gyulladt
fül vagy kifordult végtag.

Az útra nincsenek szavak,
az állomás neve is félkész.
A magánhangzók nélküli
táblákra rámutatni is
kimondhatatlanul nehéz.

Sűrű a gőz, minden testből
homály párolog. Egy vonat
fülkéjében minden érzék
kiszolgáltatott. A kerekek
görcsös rángásban olvassák,
amit a korszak a sínekre írt.

Szemben egy nő végtelen sálban
reprodukálja a legelésző állatok
fűbe rágott mintázatait. Fiatal
még a kötéshez, de ő azt mondja:
feloldozás a gombolyag végére járni.
Tompa tűkkel hurkolja az utak láz-
görbéjét, talajba hasított sínek
fájnak így a lúdbőröző tájnak.

A figyelem a szaruhártyádon át
szétszalad a síneken, nem gondolsz
az érkezéssel, leköt egy szál fonál
hullámtermészete, koponyád mögé
rekedsz, a fogak közé szorult húsok
rágnak ilyen járatokat a sárguló
fogzománcba. Az érkezés idegen.

 

Hüllők Budapesten

(Németh Zoltán blogjáról)

Kedd este a FÍSZ szervezésében irodalmi est a Kazimirban, amelyen Molnár Illés első, Hüllők és izzók című verseskötete került terítékre. A facebookon is meghirdetett eseményre 98-an igazolták vissza a részvételüket, nem is nagyon emlékszem ennyi emberre egy könyvbemutatón – és valóban, dugig telt a terem. A júliusi visegrádi irodalmi táborban néhány verssel már megismerkedtem, azóta vártam ezt a verseskötetet, amely – nem túlzok – minden várakozásomat felülmúlta. Rövid bemutatómban arra összpontosítottam, hogy kiemeljem: ezek a versek létünk katartikus megtapasztalásában érdekeltek, s újrafogalmazzák a költészethez való elemi viszonyunkat. Nem tértem ki rá részletesebben, de úgy látom, Molnár Illés versei a kortárs magyar irodalomnak abba a vonulatába tartoznak, amelyet én antropológiai posztmodernnek nevezek, s amelyben szinte nyomokban sem maradt semmi a kilencvenes évek nyelvjátékos-parodisztikus-ironikus hangvételéből. Helyette az alárendeltség, a trauma, a kiszolgáltatottság zsigeri élményével szembesülhetünk. Borbély Szilárd, Kemény István, Szijj Ferenc legutóbbi kötetei, valamint Csobánka Zsuzsa, Krusovszky Dénes, Bajtai András versei alakítják többek között ezt a nyelvi teret. A rövid bemutató után beszélgetésben Illés kifejtette: a végső dolgokról való beszéd lehetőségei érdekelték, és szerinte a lírának a titok az egyik fő vonzóereje, amely mintegy horgonyként ragadja meg az olvasót, kényszeríti ki figyelmét. A címre utalva érdekes megjegyzést tett: a hüllő mint élőlény a hűlés által a hidegség, az izzó pedig mint élettelen tárgy a forróság képzetére játszik rá – és számára izgalmas és mélyértelmű ez a párhuzamosság, illetve ellentét. Az esten irtó jó volt a hangulat, Pál Dániel Leventével, Kubiszyn Viktorral, Karaba Mártával, Krusovszky Dénessel, Simon Mártonnal, Nemeh Diával, Földy Lillával, illetve két „földivel”, Benkő Karolinnal és Bolla Dáviddal (az ő fotója található alul) beszélgettem hosszabban. Persze a hüllőkön és az izzókon kívül.

Be the first to start a conversation

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: